Mitől ólomkristály az ólomkristály?
Az ólomkristály gyártási folyamata
Hogyan készül egy ólomkristály pohár?
Az üveggyártás - így az ólomkristály gyártásának is - alapanyaga a kvarchomok. A természetben bányászott kellő tisztaságú kvarchomokot az előkészítés folyamán tovább tisztítják és osztályozzák. Az ólomkristály gyártásához 0,1 mm-es szemcseátmérőjű homokot használnak. Olvasztás előtt a homokhoz különféle anyagot kevernek. Meghatározó az ólomoxid jelenléte, amelyet a szabvány szerint 24 %-os arányban kevernek a homokhoz. Az ólomoxid kölcsönzi az üvegnek azt a sajátos csillogó fényét, amely az ólomkristályra jellemző, továbbá az üveg kristályszerkezetébe beépülve lágyítja az üveget, amely a jó megmunkálás miatt elengedhetetlen. Ez a lágyabb szerkezet adja az ólomkristály pohár zengő-bongó hangját koccintáskor.
Az ólomoxidon kívül különböző alkáli és nehézfémsókat kevernek az anyaghoz, (pl. káliumnitrát, káliumkarbonát, és még sok más anyagot) amelyek olvasztáskor az üveg buborékoktól és különféle szennyező anyagoktól való megtisztulását segítik elő. A homokban a leggondosabb tisztítás után is megmaradó vasvegyületek zöldes színét nikkeloxid hozzáadásával semlegesítik.
Milyen további különbségek vannak az ólomkristály és üveg között? Olvassa el írásunkat: https://www.kristalyuzlet.hu/blog-3/blog-18
Az ólomkristály olvasztása
Az így nyert anyagot akár több tonna befogadóképességű kemencékbe töltik, ahol állandó keverés közben 1400 C hőmérséklet fölé hevítik.
Az olvasztás során a homokhoz hozzáadott fémsók beépülnek az üveg vegyi folyamatokkal szemben rendkívül ellenálló kristályszerkezetébe, így az abból történő kiolvadásuk gyakorlatilag lehetetlen. Nem kell attól tartani, hogy az ólomkristály poharakba vagy palackokba töltött folyadékkal, alkohollal ezek a fémsók a szervezetünkbe kerülhetnek. Több száz évig tartó tárolás kellen ahhoz, hogy néhány mikronnyi anyag kioldódjon.
Kézzel merített, szájjal fújt ólomkristály pohár – ez mit jelent ?
A kemencében uralkodó áramlási viszonyok az üveget a kiszedőnyílások felé hajtják, ahol az 1100 C –ot meghaladó anyag olyan állagú, mint a méz. Így a fúvócsövekre merített anyag jól fújható és alakítható.
Az anyagot az üvegfúvó a kemencéből kiszedi, azaz „kimeríti”, majd a fúvócsöveken folyamatosan hűlő olvadt ólomkristályt megfelelő faformákba fújja, esetleg szárat, talpat vagy fület formáz hozzá.
A megszilárdult és kb. 500 C-ra hűlt nyers ólomkristály aztán hűtőalagútba kerül, ahol több órán keresztül folyamatosan hűtik le mintegy 35-40 C fokra. E folyamat során az anyag kristályszerkezete átrendeződik, és megszűnik benne a feszültség, amely a hirtelen átmenet nélküli lehűlés esetén a terméket ezernyi apró szilánkra robbantaná szét.
Ezekhez a műveletekhez fantasztikus szakmai tudás kell, amelyet megláthatunk, ha meglátogatunk egy kristálygyárat, ahol megtekinthető az üvegfújás folyamata. Lenyűgöző látvány, olyan, mint egy balettelőadás, ahol mindenki pontosan kiszámított mozdulatokkal teszi a dolgát és bűvészkedik az akár másfél méter hosszú fúvócsövekkel, amelyeken az kristály tárgyakat megformázza, közben ide-oda lépked, kikerül másokat, fúj, formáz, igazít. Mindezt egy forró kemence közelében, forró üveggel a cső végén!
Micsoda ellentmondás! Mennyi forró óra után születik meg egy csodálatos hideg fénnyel szikrázó ólomkristály pohár.
